{Jó hétvégét!}

{Esküvői} - tartók

A szokványos asztalszámokat, illetve névtáblákat nyugodtan felválthatjuk akár otthon is elkészíthető, nagyon frappáns megoldásokkal...ne legyen mindig, mindig, mindig, mindig, mindig ugyanaz! Merjünk másképp csinálni dolgokat, még ha ilyen apróságokról is van szó. Talán egyes öteletek még gazdaságosabbak is lesznek, hiszen a névtartók lehetnek egyben esküvői emlékek is, amik (tapasztalataim szerint) szinte mindig ugyanazok a sablonos darabok szoktak lenni (mézeskalács, csomag cukorka, úszógyertya), így még ebből a szempontból is újítók leszünk!
Az asztalszám egyúttal lehet egy füzet is, amibe mindenki beleírhatja jókívánságait, vagy egy palack bor, amit el lehet a vacsora alatt fogyasztani. Egy őszi esküvőre el tudok képzelni még egy számmal faragtott kisebb világító tököt is az asztal közepére. Lehetnek a nevek belevésve egy kőbe vagy gyertyatartóba, illetve beleszúrhatjuk gyümölcsbe, csokiba vagy egy becsomagolt fűszernövénybe, akár még egy dugóba is. A névtábla (és egyben ajándék) lehet például egy bögre, poháralátét, kitűző vagy egy csupor általunk készített lekvár is szép szalaggal átkötve. Határt csak a fantáziánk szabhat...


[klikk a képekre]

Övvel, bő szoknyával, nádi hegedűvel...

Az 1950-es évek divatjából amit - többek között - egy könnyű kézmozdulattal átvettünk az a széles övek állandó és az A-vonalban bővülő szoknyák időszakos használata. Mindkettő darabnak egyik markáns képviselője (egyik személyes kedvencem) Diane Keaton, így vele külön összeállításokat készítettem...

Bő szoknyában


Széles övvel

[klikk a képekre]

1950-es évek divatja

Ez az évtized – a háborúk előtti időket idézve a divatban is – a csillogásról, fényűzésről, eleganciáról, színekről és szagokról szólt. A háborút követően, 1947 tavaszán Christian Dior bemutatta első kollekcióját, amelyet az amerikai Vogue szerkesztője New Looknak nevezett el. Ezt az elegáns formát/irányzatot a nők a rideg, brutális és kegyetlenül sötét időszakot követően vártak, sőt elvártak!
A harcedzett és „csatasorba” állított nők valami nőies, a korábbi helyzetüknek megfelelő feminim és kellemes után vágytak, ezért talán nem véletlen, hogy a New Look a homokórára (tehát a női alakot lekövető és hangsúlyozó fazonra), a gyönyörű kiegészítőkre, azaz színben passzoló kalapokra és kesztyűkre, az egyre szebb ékszerekre, kalaptűkre, retikülökre, övekre és harisnyákra, valamint a finom és csodálatos anyagokra, illetve a szemet melengető mintákra helyezte a hangsúlyt.
Minden a női idomok és (az akkor akként meghatározott) státusz bemutatásáról és kiemeléséről szólt, azaz a nő nemcsak a hangulatos és kiegyensúlyozott otthont megteremtő tökéletes háziasszony, hanem egyben ellenállhatatlan csinosság és szépség, amelyet az öltözködésében is kifejez.
A lényeg az öltözéknél az volt (a nagyon testhezálló, szűk felsőrész mellett), akár szűk, vagy (elsősorban) nagyon bő szoknyáról, esetleg nadrágról, hovatovább fürdőruháról volt szó, hogy a darázsderekat hangsúlyozza, illetve azt a látszatot keltse, hogy a derék valószínűtlenül keskeny és nőies, ezért mindig(!) elválasztották a felső-alsó testrészeket egy övvel, főleg - a vékonyabb hatáskeltés érdekében - minél szélesebb övvel.
Fantasztikus népszerűségnek örvendett a New Look, amely fazon(ok) az 50-es évek végéig maradtak és arattak. Az évtized vége felé Coco Chanel Simple Suit divatirányzata, tehát az egyenes vonalú ruhák és kosztümök (ellentétben Dior nőies vonalával szemben) egyre jobban kezdtek tért nyerni és előre törni, majd a 60-as években győzőtt is, de erről szóljon egy következő bejegyzés majd…

[klikk a képekre]

Retro

Szerintem a 1990-es évek közepe-vége óta napjainkig (egyáltalán) nincsenek meghatározó és korszakalkotó divatirányzatok, hanem a retro virágkorát éljük. Az előző idők különböző divathullámainak markáns darabjait átalakítva kicsit a mai modernebb ízlésnek megfelelően átvesszük és ötvözzük, és ha nagyon akarjuk, akkor talán ezt az egyveleget lehetne önálló, (retro)irányzatnak tekinteni. Átemeljük a nekünk tetsző darabokat a korábbi évtizedekből (sőt! évszázadokból) és mint egy olvasztótégelybe összegyűjtve, összegyúrva képezi az aktuális divatot.
Ezért úgy érzem, hogy a fentebb írtak miatt időszerű az egyes évtizedeket/irányzatokat átnézni, átismételni, hogy mi az, amit a mindennapokban felveszünk úgy, hogy azt mondjuk éppen a 60-as években használták, mik a korábbi divatirányzatok alapvető és lényeges megoldásai, amit beépítettünk és hordunk. Na nem sorjában, de az egyes (lényeges) évtizedről írnék néhány sort...

{Esküvői paletta} - kék és piros

[klikk a képre]