1950-es évek divatja

Ez az évtized – a háborúk előtti időket idézve a divatban is – a csillogásról, fényűzésről, eleganciáról, színekről és szagokról szólt. A háborút követően, 1947 tavaszán Christian Dior bemutatta első kollekcióját, amelyet az amerikai Vogue szerkesztője New Looknak nevezett el. Ezt az elegáns formát/irányzatot a nők a rideg, brutális és kegyetlenül sötét időszakot követően vártak, sőt elvártak!
A harcedzett és „csatasorba” állított nők valami nőies, a korábbi helyzetüknek megfelelő feminim és kellemes után vágytak, ezért talán nem véletlen, hogy a New Look a homokórára (tehát a női alakot lekövető és hangsúlyozó fazonra), a gyönyörű kiegészítőkre, azaz színben passzoló kalapokra és kesztyűkre, az egyre szebb ékszerekre, kalaptűkre, retikülökre, övekre és harisnyákra, valamint a finom és csodálatos anyagokra, illetve a szemet melengető mintákra helyezte a hangsúlyt.
Minden a női idomok és (az akkor akként meghatározott) státusz bemutatásáról és kiemeléséről szólt, azaz a nő nemcsak a hangulatos és kiegyensúlyozott otthont megteremtő tökéletes háziasszony, hanem egyben ellenállhatatlan csinosság és szépség, amelyet az öltözködésében is kifejez.
A lényeg az öltözéknél az volt (a nagyon testhezálló, szűk felsőrész mellett), akár szűk, vagy (elsősorban) nagyon bő szoknyáról, esetleg nadrágról, hovatovább fürdőruháról volt szó, hogy a darázsderekat hangsúlyozza, illetve azt a látszatot keltse, hogy a derék valószínűtlenül keskeny és nőies, ezért mindig(!) elválasztották a felső-alsó testrészeket egy övvel, főleg - a vékonyabb hatáskeltés érdekében - minél szélesebb övvel.
Fantasztikus népszerűségnek örvendett a New Look, amely fazon(ok) az 50-es évek végéig maradtak és arattak. Az évtized vége felé Coco Chanel Simple Suit divatirányzata, tehát az egyenes vonalú ruhák és kosztümök (ellentétben Dior nőies vonalával szemben) egyre jobban kezdtek tért nyerni és előre törni, majd a 60-as években győzőtt is, de erről szóljon egy következő bejegyzés majd…

[klikk a képekre]